Sok minden történt az elmúlt napokban, ami megerősítette bennem, hogy nem maradhat ez így. Ki kell mondanom a sok gyerekneveléssel, anyasággal kapcsolatos gondolatomat.
Tanítónő vagyok. Sok családdal van, volt kapcsolatom az elmúlt években. Nem mellesleg magam is ÉDESANYA vagyok, igen csupa nagy betűvel.
Ismerkedtem alternatív nevelési irányzatokkal, sokáig nagyon vonzott a Waldorf oktatás. Még ma is sok számomra kedves, és jól alkalmazható motívuma van, de elavultnak tartom. A sajnálatos az, hogy a magyar köznevelés jelenlegi állapota nem teszi lehetővé újabb alternatívák kivirágzását, de erről még sokat fogok írni a jövőben.
Szeretnék szólni a várandós anyukákhoz is, és a kisbabás mamikhoz is. Hiszem, hogy a 0-3 éves kor közötti időszak az egész életünkre nézve meghatározó. Szeretném végre elmondani, hogy mennyi helytelen dolgot mondanak neves és elismert emberek az anyukáknak, amiktől, amik miatt néhány év múlva az egész család szenved. Nem véletlen, hogy sok szülő 2., 3, osztályos gyermekével sajnos már nem tud mit kezdeni, elviselhetetlenné, kezelhetetlenné válik a kapcsolat. Ki tudja miért, hiszen az édesanyák a legtöbb esetben a legjobbat szeretnék apróságuknak…. vannak válaszok (de persze erre sincs szentírás)
Anyának szóló, de nem csak az anyaságról szeretnék írni. Beszéljünk magukról is. Nehezen hagyom itt a családot egy csajos este kedvéért, pedig érzem, néha kéne. Mégsem megy… imádom a divatot, de mindig fogyóznék…. keresem jó ruhaüzleteket… a jó sminkcucokat… imádok enni… és egyszer bevallom lelkiismeret furdalás nélkül aludnék délig 🙂
Nem számítok arra, hogy nagy olvasótábora lesz ennek a blognak, mégis fontosnak tartom, hogy elmondjam végre: Anyukák újabb módszereket kell bevetnünk, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akikből komoly, aktív, dolgozó felnőttek lesznek.
Minden problémát persze nem oldunk meg, de újabb utakat jelölhetünk ki, a gyereknevelés új oldalát ismerhetjük nem. Abból talán baja még senkinek nem volt. Nem igaz?
Anya, Nő, Önmagam
2013 szeptember 26. | Szerző: Zahír
Sok minden történt az elmúlt napokban, ami megerősítette bennem, hogy nem maradhat ez így. Ki kell mondanom a sok gyerekneveléssel, anyasággal kapcsolatos gondolatomat.
Tanítónő vagyok. Sok családdal van, volt kapcsolatom az elmúlt években. Nem mellesleg magam is ÉDESANYA vagyok, igen csupa nagy betűvel.
Ismerkedtem alternatív nevelési irányzatokkal, sokáig nagyon vonzott a Waldorf oktatás. Még ma is sok számomra kedves, és jól alkalmazható motívuma van, de elavultnak tartom. A sajnálatos az, hogy a magyar köznevelés jelenlegi állapota nem teszi lehetővé újabb alternatívák kivirágzását, de erről még sokat fogok írni a jövőben.
Szeretnék szólni a várandós anyukákhoz is, és a kisbabás mamikhoz is. Hiszem, hogy a 0-3 éves kor közötti időszak az egész életünkre nézve meghatározó. Szeretném végre elmondani, hogy mennyi helytelen dolgot mondanak neves és elismert emberek az anyukáknak, amiktől, amik miatt néhány év múlva az egész család szenved. Nem véletlen, hogy sok szülő 2., 3, osztályos gyermekével sajnos már nem tud mit kezdeni, elviselhetetlenné, kezelhetetlenné válik a kapcsolat. Ki tudja miért, hiszen az édesanyák a legtöbb esetben a legjobbat szeretnék apróságuknak…. vannak válaszok (de persze erre sincs szentírás)
Anyának szóló, de nem csak az anyaságról szeretnék írni. Beszéljünk magukról is. Nehezen hagyom itt a családot egy csajos este kedvéért, pedig érzem, néha kéne. Mégsem megy… imádom a divatot, de mindig fogyóznék…. keresem jó ruhaüzleteket… a jó sminkcucokat… imádok enni… és egyszer bevallom lelkiismeret furdalás nélkül aludnék délig 🙂
Nem számítok arra, hogy nagy olvasótábora lesz ennek a blognak, mégis fontosnak tartom, hogy elmondjam végre: Anyukák újabb módszereket kell bevetnünk, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akikből komoly, aktív, dolgozó felnőttek lesznek.
Minden problémát persze nem oldunk meg, de újabb utakat jelölhetünk ki, a gyereknevelés új oldalát ismerhetjük nem. Abból talán baja még senkinek nem volt. Nem igaz?
Oldal ajánlása emailben
X