Anyának szóló üzenet :)

2013 szeptember 30. | Szerző: Zahír

 

Gyermekeink kérései

2013 szeptember 29. | Szerző: Zahír

Anyukám! Apukám!

Ha ma kihagyod a beszélgetést, az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kérem.

Ha ma nem ülsz velem oda a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már nem is kérem.

Én ma vagyok gyerek, s nem pótolhatod be az önfeledt legozást, babázást úgy öt év múlva, amikor már kevésbé szorítanak a megélhetési gondok, amikor már nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra.

Ha ma kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múltán talán mát a meghitt beszélgetéseket sem igénylem.

Ha most nem sétálsz velem kézenfogva, akkor pár év múlva végleg elengedem a kezed, és a kapaszkodó nélkül elsodródhatok.

Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai.

Téglák ezek, amelyből, és amelyre felnőtt élet épül.

Ha sok tégla hiányzik, labilis az építmény.

 

 

1. Add nekem az idődet!
2. Higgy nekem, bízz bennem! Irányításoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, nem történik velem semmi rossz.
3. Szeress és hagyd, hogy szeresselek! Szeress akkor is ha rossz vagyok. Jó érezni a szeretetedet akkor is, ha például tudom, nem tetszik neked a viselkedésem.
4. Bocsáss meg nekem! Fejezd ki megértésedet, ha tévedek. Add értése,re, hogy mindig van lehetőség, hogy újra kezdjek bármit. Engedd meg, hogy tetteimért én vállaljam a felelősséget. Javíts ki és mondd el ha tévedtem, de ezt ne mások előtt tedd. És kérlek, ne hasonlits engem soha másokhoz(különösen a testvéreimhez, barátaimhoz nem mérj.)
5. Ne vegyél nekem olyan dolgokat, amelyekre valamikor te hiába vágytál. És ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni mindent, amire fáj a fogam(néha csak azért kérek valamit, hogy kiderüljön számomra hol a határ).
6. Kérdezd meg, úgy igazából, hogy mi történt az iskolában. És figyelj arra, amit mondok ilyenkor. Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok. Érdeklődj, hogyan oldom meg a feladatomat. Vitasd meg velem a terveimet. Bátoríts a választásaimban. És dícsérj bátran, ha megérdemlem. Ha meg tévedtem, terelj a jó útra.
7. Büntess meg, ha rosszat teszek. (Meg kell tanulnom különbséget tenni a jó és a rossz között.) A büntetés után viszont bocsáss meg. Ismerd el, ha jót cselekszem. Sose parancsolj nekem, inkább kérj tőlem, mert a kérés az összetartozásunkat erősíti.
8. Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal. Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit. Még gyerek vagyok ugyan, se nekem is vannak gondjaim, szorongásaim, aggodalmaim. Kérlek, vedd figyelembe a bánatomat és a fájdalmamat.
9. Erősíts meg abban, hogy szeretni fogsz, bármi történjen is.!Hogy a részed vagyok, valami különös érzelem, a szerelem teremtett.
10. Taníts meg engem is a szeretet képességére. Adj hitet és nevelj belém bizalmat az emberek iránt. Hogy társat találjak majd, hogy a nagyvilágban és a hazámban otthon érezhessem magam.

Köszönöm : https://sites.google.com/site/alapozoterapiaeger/versek

Tévedések és a de…

2013 szeptember 29. | Szerző: Zahír

Elhatározásom nagyon komoly, hogy a gyereknevelés egy új-régi irányáról írom ezt a blogot, mégis összezavarodtam kicsit, amikor a kollégáimmal beszélgettem erről.

Tudjátok, mindenre van “de”, és sokszor mindegyikben van némi igazság.

Az alapfeltevésem, hogy a gyerekek alapvetően jók, olyanok, mint  a csiszolatlan gyémánt. Természetesen nem lesz mindenkiből milliókat érő drágakő, de “csodás fényű emberke” bárkiből lehet. Nem akarok tudományosan utána sem nézni a dolognak, egyszerűen az érzéseimre hagyatkozom. Az én két gyermekem alapvetően teljesen különböző személyiség (várandóságom idején is más lelkiállapotban voltam ugyan, a születésük körülményei is mások voltak, noha ugyanazon hónapban születtek, 6 év és egy hét eltéréssel). A nagylányom egy viszonylag “minta” gyermek. Könnyű volt vele kisgyermekkorában, hiszem, hogy a kamaszkort is szeretetben hidaljuk át. A szabályokkal sosem volt baja, mindig szívesen követte a felnőttek utasításait. Hamar felismerte a jó és rossz közötti különbséget, bár sosem volt szükség arra, hogy különösebben fegyelmezzem. Na és a kicsilány 🙂 Ő teljesen más, mosolyra húzódik a szám, ha csak rá gondolok. Nem a szabálykövetéséről híres, és valahogy mindig azt érzem vele kapcsoltban, hogy mennyire van jogom rákényszeríteni a dolgokat, hiszen olyan különleges kis személyiség. Nem szeretnék többet faragni belőle, mint amennyit feltétlenül szükséges. Ez az igazi művészet, nem igaz?

Kicsi koruk óta vannak bizonyos alapvető szabályok, amiket betartunk, és igen, rajtam múlik, hogy ehhez mennyire ragaszkodunk. Szerencsénkre az oviban és a suliban nagyon jól érzik magukat, jól kijönnek gyerekekkel, felnőttekkel egyaránt. De vajon ez mennyire tudható annak, hogy nem hajtottam be a fejem semmilyen nevelési irányzatnak, hanem a saját elveim szerint működtünk? Mennyi tudható be nekik és mennyi nekem? Nem lesz válasz a kérdésemre. Véleményem szerint a 0 és 3 éves kor között sok minden  eldől, ezért sokat szeretném beszélni arról, hogyan kellene foglalkozni az édes apróságainkkal.

Na és hol volt a sok de?

Azt gondoltam, hogy a gyereknevelés egyszerű. Néhány szabályt betartunk és betartatunk, szeretetben és békében próbálunk élni, igyekszünk mindig életben tartani a humorérzékünket és láss csodát, működik a család, a gyerekek szépen fejlődnek… de… mi van azzal, hogy a felnőttek hogyan tartják be a szabályokat? Milyen szabályokat tartanak be a felnőttek? Sokszor sajnos még az óvodai, iskolai szabályokat sem tudják a szülők betartani. Örök problémám például, hogy legyenek szívesek 3/4 8-ra beérni, hiszen ez a gyermek érdeke.

Mi az amit elvárhatunk a gyermektől? Mi az amit magunktól várhatunk el?

Hányszor mondjuk, hogy de és hányszor ismerjük be, hogy tévedtünk.

Nem tudom, hogy igazam van-e azzal kapcsolatban, hogy hogyan neveljük a gyerkőcöket. Az biztos, hogy a felnőttek példája az nagyon meghatározó. Az pedig sosem mentség, hogy de én is… és de én sem… mert nem felmentéseket kell keresnünk. Nekünk is be kell érnünk a munkahelyünkre időben. Miért is hozzuk olyan helyzetbe a gyermeket, hogy elkéssen és rosszul érezze magát (Higgyétek el a tanító nénik türelmesek, ha ez félévben egyszer fordul el, bár nem tudom ki mit szólna, ha a tanító néni nem érni be..)

Megtanítjuk, hogy szépen menjünk át  a zebrán, de ha rohanunk, fogjuk a gyerek kezét és egyáltalán nem érdekel minket a zebra vagy a lámpa. Kamasz gyermekünk mindig sietősen jár majd, biztonsággal engedjük majd egyedül?

Biztosan ezer és ezer ilyen példátok van nektek is. Sokszor nem vagyunk jó példák, azt hiszem. Az egyik kolléganőm azt is mondta -saját tapasztalatából -hogy a hülyeséget hamarabb megtanulják a gyerekek, hamarabb átveszik a linkócibb dolgokat, mint a jókat. Ki tudja miért van ez? Egy biztos, ha magunkra és a saját életvezetésünkre odafigyelünk, azzal sokat teszünk gyermekeinkért, a felnövekvő nemzedékért is. :))

Anya, Nő, Önmagam

2013 szeptember 26. | Szerző: Zahír

Sok minden történt az elmúlt napokban, ami megerősítette bennem, hogy nem maradhat ez így. Ki kell mondanom a sok gyerekneveléssel, anyasággal kapcsolatos gondolatomat.

Tanítónő vagyok. Sok családdal van, volt kapcsolatom az elmúlt években. Nem mellesleg magam is ÉDESANYA vagyok, igen csupa nagy betűvel.

Ismerkedtem alternatív nevelési irányzatokkal, sokáig nagyon vonzott a Waldorf oktatás. Még ma is  sok számomra kedves, és jól alkalmazható motívuma van, de elavultnak tartom. A sajnálatos az, hogy a magyar köznevelés jelenlegi állapota nem teszi lehetővé újabb alternatívák kivirágzását, de erről még sokat fogok írni  a jövőben.

Szeretnék szólni a várandós anyukákhoz is, és a kisbabás mamikhoz is. Hiszem, hogy a 0-3 éves kor közötti időszak az egész életünkre nézve meghatározó. Szeretném végre elmondani, hogy mennyi helytelen dolgot mondanak neves és elismert emberek az anyukáknak, amiktől, amik miatt néhány év múlva az egész család szenved. Nem véletlen, hogy sok szülő 2., 3, osztályos gyermekével sajnos már nem tud mit kezdeni, elviselhetetlenné, kezelhetetlenné válik a kapcsolat. Ki tudja miért, hiszen az édesanyák a legtöbb esetben a legjobbat szeretnék apróságuknak…. vannak válaszok (de persze erre sincs szentírás)

Anyának szóló, de nem csak az anyaságról szeretnék írni. Beszéljünk magukról is. Nehezen hagyom itt a családot egy csajos este kedvéért, pedig érzem, néha kéne. Mégsem megy… imádom a divatot, de mindig fogyóznék…. keresem jó ruhaüzleteket… a jó sminkcucokat… imádok enni… és egyszer bevallom lelkiismeret furdalás nélkül aludnék délig 🙂

 

Nem számítok arra, hogy nagy olvasótábora lesz ennek  a blognak, mégis fontosnak tartom, hogy elmondjam végre: Anyukák újabb módszereket kell bevetnünk, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akikből komoly, aktív, dolgozó felnőttek lesznek.

 

Minden problémát persze nem oldunk meg, de újabb utakat jelölhetünk ki, a gyereknevelés új oldalát ismerhetjük nem. Abból talán baja még senkinek nem volt. Nem igaz?

 

Helló Világ!

2013 szeptember 26. | Szerző: Zahír

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!